Nagy Ágnes

A művészeti gimnázium előtt az Illatos úti Művészeti Iskolában tanultam, ahol kerámiaformázó szakon végeztem 1990-ben. A szakiskolával párhuzamosan a Medgyessy Ferenc szobrászkörbe jártam; Gábor Móricz festőművész unokájához, Szabó Gábor szobrászművészhez. Pályázatokon indított és különböző kiállításokon szerepeltette munkáimat (pl.: Fővárosi Diák Biennálé (díjazott); Budapest Galéria; Medgyessy Ferenc szobrászkör 20 éves jubileumi kiállítás).

Igazgatói korengedménnyel nappali tagozaton folytattam tanulmányaimat a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában. Közben minden szombat délután a Százados úti művésztelepen rajzoltam Szabó Gábor műtermében tanítványaival együtt. 1993-ban részt vettem egy nagyszabású kerámia szimpóziumon Berlinben. Az itt töltött idő és munka megkoronázásaként magas színvonalú kiállításokon (Berlin-Kaulsdorf Galéria; Berlin-Mahlsdorf szabadtéri szimpózium kiállítás) mutattuk be raku, és különböző ottani kísérletezéseimből álló, illetve itthonról hozott munkáimat.

1994-ben érettségiztem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, és vizsgáztam bőrdíszműves szakon. 

A pályám a családalapítás miatt megszakadt. Az iskola elvégzése után eltelt másfél évtized egyfajta útkeresés volt számomra, a hivatásomtól szinte teljesen elszakadtam, sok új dologgal foglalkoztam, bár ez idő alatt is kaptam megrendeléseket kisplasztika, plakett tervezésére (DDGÁZ Székesfehérvár Jubileumi Konferencia - 250 db kisplasztika, Szülészeti- és Nőgyógyászati Prevenciós Konferencia 2001 - 150 db plakett), és bronzból több szobrom is ekkor készült. 

A 2000-es évek vége felé késztetést éreztem, hogy ismét a képzőművészetek felé forduljak, újra felfedeztem hivatásom jelentőségét az életemben. 2008 tavaszán, a reneszánsz év programsorozathoz kapcsolódóan egy kerámia kiállításra készítettem Dürer Rinocérosz metszete nyomán első nagyméretű kerámia szobromat.

Ágnes Nagy
Virág Judit Galéria/Virág Judit Gallery, Budapest, 2011 Hungary

Állatszobraim szimbolikus jelentőséggel bírnak, emberi tulajdonságok kifejeződései, éppúgy tudatos lényünké, mint tudattalan ösztöneinké. Az erő, a dinamizmus megtestesítői, a jámborság kifejezői, éppen annyira, mint a lélek tükröződései, a hit kifejeződései.

Ágnes Nagy - Biography

Before attending the art high-school, I studied in the Art Primary School on Illatos street, where I majored in ceramic molding in 1990. In parallel with the vocational school, I attended the Medgyessy Ferenc sculpting workshop, led by the sculptor Gábor Szabó, grandson of the painter Móricz Gábor. He signed me up for scholarships and presented my work at various exhibitions (e.g.: Budapest Biannual for Students (award winner); Budapest Gallery; 20 year anniversary exhibition of the Medgyessy Ferenc sculpting workshop).

With early enrollment approved by the director, I pursued my full-time studies in the Secondary School of Visual Arts. Meanwhile, every Saturday afternoon, I sketched in Gábor Szabó's studio together with his students, in the art camp on Százados street. In 1993, I attended a large-scale ceramics symposium in Berlin. As a culmination of the time spent and work done here, we exhibited my raku work and various experimental pieces created there and home, at prestigious shows (Berlin Kaulsdorf Gallery, Berlin Mahlsdorf open-air symposium exhibition).

In 1994, I graduated from the Secondary School of Visual Arts and passed an exam in leather craftsmanship. 

My career was put to a halt when I started a family. The decade and a half passed since graduation was a period of path-finding for me. I was almost completely torn away from my vocation, took on many new things, albeit I did receive commissions for small sculptured pieces and plaquette design (Jubilee Conference of DDGÁZ Székesfehérvár - 250 pieces of small sculptured pieces, Convention on Obstetrical and Gynaecological Prevention 2001 - 150 pieces of plaquettes), and I completed several bronze sculptures at that time, too. 

Ágnes Nagy
Virág Judit Galéria/Virág Judit Gallery, Budapest, 2011 Hungary

By the end of the 2000s, I felt an urge to turn back to art and I rediscovered the importance of my vocation in my life. In the spring of 2008, in connection with the program series of the Renaissance year, I created my first large ceramic sculpture based on Dürer's Rhinoceros, for a ceramics exhibition.


My animal sculptures have a symbolic meaning, they express human characteristics, of our conscious selves, as well as of our unconscious instincts. They embody power, dynamism, and meekness, but are also reflections of the soul and expressions of faith.

Egyéni kiállítások / Solo Exhibitions

Virág Judit Galéria / Virág Judit Gallery - Budapest, 2011

Fővárosi Állat-, és Növénykert / Budapest Zoo and Botanical Garden, 2011

Magyar Természettudományi Múzeum / Hungary Natural History Museum - Budapest, 2012

Ágnes Nagy
Természettudományi Múzeum / Natural History Museum, 2012 Hungary
Ágnes Nagy
Virág Judit Galéria/Virág Judit Gallery, Budapest, 2011 Hungary


Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete /

Association of Hungarian Creative Artists - 2013

Magyar Szobrásztársaság / Hungarian Sculptors Society - 2014

Ágnes Nagy
Art Market Budapest, 2014 Hungary

Natural History Museum 

Exhibition inauguration

Dear visitors, dear Ágnes - hereinafter: Ági,

Ágnes Nagy's exhibition makes me glad, as well as slightly proud. This exhibition is very personal, therefore allow me to briefly present the preliminaries before I speak about the pieces themselves.

Ági, this beautiful young sculptress, is a workshop child of mine.  She started with the Medgyessy Ferenc sculpting group in Pestújhely, at the age of 13. This small group of enthusiasts included my own daughter and son, as well as other boys and girls who chose this career. After graduating from the ceramics school, Ági attended the Art High-school or, if it so pleases you, the Vocational Secondary School of Visual Arts, the "Minor Vocational". We attended a joint introductory exhibition in Berlin at the fireclay raku symposium, as well as the closing open-air exhibition of the symposium, together with international high-flyers: German, French and Russian artists. 

Her first exhibition was organized together with the painter Magda Molnár in the Suzuki Gallery of Sashalom, where I had the honor to introduce her during the opening ceremony. For a while, she was interested more in drawing and painting, and of course, the family. 

I was quite surprised when she recently showed me her newer work, seeing the large sculptures she engaged in making, exhibited for the first time in quite a place, the Virágh Judit Gallery. Since then, her work was exhibited in the Budapest Zoo. 

These large fireclay animal figures built with ribs inside are special. Such sculptures are unbeknown to our country. These decorative, slightly mythical fantasy beasts have been known truly only in the East: India, Nepal, China. Such beasts of the Hindu Buddhist pantheon are seen guarding the stairs of Nepalese temples or leading the long pathway to the Ming Tombs in China; they are distantly akin to the large terracotta characters of the still-vital tribal and folk art of India. I am not sure whether this kinship is intended by Ági or just my own wishful interpretation.

Ágnes Nagy
Virág Judit Galéria/Virág Judit Gallery, 2011 Hungary

What distinguishes Ági's sculptures from the pieces mentioned are the dynamism and kinetics of her characters. The Nandi Bull and each one of the large Chinese and Nepalese sculptures are static, standing or sitting figures. 


These built pieces of visual art with inside ribs require quite a serious workshop base, including large furnaces, glaze, burning facilities, which are available to most ceramic artists and sculptors only from third-party sources. Ági, too, burns her sculptures elsewhere. The beautiful glazing supplementing the technique is also part of the design. As they are enduring, they would clearly be welcome outside the exhibitions, too, in collections perhaps, or even gardens and parks (places protected against vandalism). 


I could mention Ági's paintings too, which are not lacking in merit, either, but they are not presented here and are reflections of another world. I believe it is not only my hunch that thanks to the location itself, the Hungarian Natural History Museum, genuinely interested visitors are attracted to Ági's bestiary. 


Please accept my hearty welcome to this exhibition, and to the artist, my sincerest congratulations!

Budapest, May 2012

Gábor Szabó – sculptor

Ágnes Nagy
Fővárosi Állatkert/Zoo Budapest, 2011 Hungary

Csoportos kiállítások                        Group Exhibitions

Artchaika Egyesület Kerámiapark / Artchaika Association Ceramic Park - Budapest, 2008 

Búza Barna Művésztelep / Búza Barna Art Camp – Sarkad, 2013

Bergmann Galéria, Szoborpark / Bergmann Sculpture Park, 2014

Búza Barna Művésztelep / Búza Barna Art Camp – Sarkad, 2014

"Labirintus" Kiállítás / "Labyrinth"Exhibition, Szentendrei Művészet Malom, 2014

III. Szobrász Biennále / 3rd Biannual for Sculptors, Szentendrei Művészet Malom, 2014

Ágnes Nagy
Fővárosi Állatkert/Zoo Budapest, 2011 Hungary
Agnes Nagy

Természettudományi Múzeum

Kiállítás megnyitó – Természettudományi Múzeum 

Tisztelt tárlatlátogatók, kedves Ágnes – továbbiakban Ági!

Nagy Ágnes kiállítása egyszerre öröm és némi büszkeség számomra. Ez a megnyitó nagyon személyes ezért mielőtt magukról a művekről beszélnék, engedjék meg, hogy szóljak az előzményekről is.

Ági ez a szép, szobrász fiatalasszony szakköri gyerekem.  A Pestújhelyi Medgyessy Ferenc szobrász szakkörből indult 13 évesen és ahhoz a lelkes kis csapathoz tartozott ahova saját lányom és fiam, és még más szintén a pályára került fiú és lány. Ági kerámia iskola után a Művészeti gimnázium, vagy ha jobban tetszik a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába a „Kisképzőbe” járt. Berlinben samott-raku szimpózium bemutatkozó, közös kiállításon vettünk részt, ugyancsak a szimpózium záró-szabadtéri kiállításon nemzetközi profikkal együtt: német, francia és orosz művészek társaságában. 

Első kiállítását Molnár Magda festőművészek közösen a sashalmi Suzuki Galériában rendezte, ahol én mutathattam be a megnyitón. Egy időben inkább a rajz és a festés érdekelte, no és a család. 

Amikor nemrég megmutatta újabb munkáit nagyon meglepett, hogy milyen hatalmas szobrokba fogott, melyeket először nem akármilyen helyszínen a Virágh Judit Galériában mutatott be. Azóta a Budapesti Állatkertben volt kiállítása. 

Ezek a nagyméretű épített belül bordázott, mázas samott állatfigurák különlegesek. Itthon ilyen jellegű szobrok ismeretlenek. Olyan dekoratív, kissé mitikus fantáziaállatok ezek, melyekhez hasonlóakkal igazán csak keleten: Indiában, Nepálban, Kínában, találkozhatunk. A Hindu-Buddhista pantheon állatai ezek, a nepáli templomok lépcsősorán, Kínában a Ming Sírokhoz vezető hosszú út kőszobrai, és India ma is élő törzsi és népművészeti nagy terrakotta figurák távoli rokonai. Nem tudom mennyire tudatos ez a rokonság Ági részéről és nemcsak az én belemagyarázásom. 

Ami a fentiektől megkülönbözteti Ági szobrait az egy-egy figura dinamizmusa, mozgása. Nandi bika, nagy a kínai, nepáli szobrok mindegyike statikus, álló-ülő figura. 

Ezekhez a belül bordázott épített plasztikákhoz komoly műhelyháttér kell, nagy kemencék, mázak, égető lehetőségek, melyekhez a legtöbb keramikus, szobrász is csak külső műhelysegítségre szorul, így Ági is másutt égeti szobrait. A szép mázak is a technikán kívül a tervezés részei. Mivel időállóak biztosan jó helyük lenne nemcsak kiállításokon netán gyűjteményekben, de kertekben, parkban is. (Vandálmentes helyeken) 

Említhetném még Ági képeit, szintén nem érdemtelenek, de ezek most nincsenek jelen és más világot tükröznek. A helyszín, a Természettudományi Múzeum nemcsak érzésem, hogy igazi érdeklődőket vonz Ági bestiáriuma. 

Fogadják szeretettel a kiállítást és gratulálok a művésznek!

Budapest, 2012. május

Szabó Gábor – szobrászművész

Ágnes Nagy
Construma Budapest, 2014 Hungary


ÓRIÁSOK (interjú)

Földi öntudatra eszmélésünkben szemünk a világ látható, külső - és transzcendens, belső képeiből alakítja teremtett valóságunkat. A tudattalan az anyagban élő szellem, – és mint ilyen, vágyik teljes lényében megmutatkozni. Aki szeme nyitva áll a teljesség befogadására, annak számára az egész világmindenség potenciális szimbólum.


A misztikus erő, ami az anyag zárlatát felnyitni képes, velünk születik, lelkünk mélyén hordozzuk. Álmainkban, emlékeinkben, megérzéseinkben, szenvedélyünkben, szimbólumainkban őrizzük és felismerjük. Vagy ha elég bátrak vagyunk alámerülni, egy-egy kis darabkáját a fényre hozni: akkor másoknak is megmutathatjuk. NAGY ÁGNES KÉPZŐMŰVÉSZNŐ elég bátorságot gyűjtött alámerülni, majd e szemünk előtt láthatatlan világ őserejéből egy-egy darabkát láthatóvá formálni. Vele beszélgettünk. 


Minden anyagot feszít az üzenete, azért szeretjük formálni? 

A gyerekeket lenyűgözi az anyag formálhatósága, alakíthatósága, ösztönösen nyúlnak az anyag után, és hosszú órákig képesek fejtegetni titkait. Később sajnos eltávolodunk ettől a bölcs felismeréseket rejtő tevékenységtől, iskolapadba ülünk, és „fontosabb” tudományoknak szenteljük magunk. Bennem sokáig kitartott ez a fajta érdeklődés, talán csak jó szemmel figyelték a szüleim, ahogy az anyaggal bíbelődöm, gyurmázok, festek, építek és rombolok. Mindezt később művészeti iskolák és szakkörök padjait koptatva folytattam. Érdeklődésem töretlennek bizonyult, így volt szerencsém számomra néhány, nagyon fontos művésztanár szárnyai alatt bontogatnom bimbózó tehetségem. Ahogy szinte gyerekként, öntudatlanul szippantott magába a különc és zárkózott művészvilág, épp úgy el is távolodtam tőle. Feleség lettem, kisbabával, háztartással, játszótérrel, csakhamar saját gyermekem ösztöneinek kibontakozását őrizhettem vigyázó szemeimmel.


Az anyaság eltávolított, vagy közelebb hozott?

Akkor úgy érzetem, hogy a pályám megszakadt. Most azt mondanám, a családalapítással elkezded teremteni a saját világod. Építesz abból valamit, ami benned van. Ez egy beavató folyamat, ami által a lehető legközelebb kerülhetsz magadhoz, és mindahhoz, ami benned ég. Hatalmas erők mozdultak meg bennem, ami csakhamar a versenyfitnesz felé sodort. Tehetségesnek tartottak. De az én tehetségem nem erre van, éreztem. Fontos a mozgás, ahogy a helyes táplálkozás, a helyes életmód, de nem ez a cél. Eszköz, hogy a legjobb formában lehess, és hogy a feladatodnak, a küldetésednek szentelhesd magad. Amíg mozogsz, önmagadra figyelsz. Formálódtam, és formáltam. Megrendelésre szobrokat, kisplasztikát készítettem, festettem, képgalériában dolgoztam. Ezek voltak a felkészülés évei. 


Vonzott a mélység, gyűjtötted az erőt?

Engem senki nem készített fel, nem avatott be. Azt, hogy az erő velem van-e, csak saját magam érezhettem. Van egy pont, amikor feleszmélsz, hogy ennyi sok áldás, ennyi segítség, ennyi szeretet, ennyi szépség, amiben élsz, nem lehet a véletlen műve. Hogy van valami felsőbb erő, ami igazgat. És felelős vagy érte, vigyáznod kell arra, amit kaptál. Az út az egész életed. Minél hosszabb, minél teljesebb, annál többet adhatsz útközben. A hiányérzet, az akadályok olyanok, mint az angyalok. Sorfalat állnak, hogy el ne tévedj. Néha csak azon kapod magad, hogy megmutatták az utat. De nem is emlékszel, hogyan. Valahogy így történt, hogy egy délután a templom padjában találtam magam. Ott találkoztam egy nagyszerű pappal, és az életemben egyszeriben valóságossá vált az a sorfal. A hit az, ami biztos támaszom lett. E kegyelem által megváltozott az életem. Elindultam a változás útján, de nem azonnal. Újra felfedeztem hivatásom jelentősségét az életemben.A hivatásomét, amire gyermeki öntudatlanságomban készültem. A hit fonta össze újra egésszé az életem.



Újra kezedbe vetted az anyagot, vagy téged az anyag?

Világossá vált bennem, hogy amire születtem, annak helyet kell adnom az életemben. Egy kis bérelt keramikusműhelyben kezdtem el újra déli stílusú hatalmas agyagedényeket készíteni, melyek jó gyakorlatnak bizonyultak ahhoz a „felrakásos” technikához, amivel a szobraimat is építem. Elkészült első szobrom, Dürer Rinocéroszának metszetei alapján.


A monumentális méretű, aprólékosan kidolgozott szobor, óriási védőpáncéljával lenyűgöző jelenség...

Rabul ejt ez az ős-erő, ez a dinamizmus, ez a bátorság, amit az állatok szimbolikája üzen. A rinocéroszt aztán további állatok követték, állatok, a maguk mitikus üzeneteivel, szabad mozgásukkal, ösztönös egyéniségükkel, lenyűgöző, védelmet nyújtó erejükkel. És ebben az erőben a törékenységükkel.


Az állatok üzennek neked, vagy általad?

Nem kérdés, hogy állatokat készítek. Általuk vagyok képes kifejezni magam. A klasszikusan nagy testű, erős állatok által. Szabadon és ösztönösen alkotok. Mindig a belső intuícióim vezetnek, nyitott vagyok a világra és saját stílusra törekszem. Utólag szoktam utánanézni, hogy miért pont azt az állatot mintáztam meg. Rá kell jönnöm, hogy ez is én vagyok, ezek a lelkem tükröződési, vezetnek engem. Sokszor megálmodom a szobraimat; színes, szimbolikus álmaim vannak, melyeket le is szoktam írni, rajzolni, és meg is formálom ezeket. Fontos az életemben a szinkronicitás. Eleinte olyan motívumokat kerestem, melyeket ritkán lehet felfedezni a művészettörténetben. A lovat éppen ezért sokáig kerültem. Az én szobraim nem illeszkednek be a mai mainstream vonalba. Nem követem a divatot. Van azonban egyéniségük, és dinamizmusuk a legapróbb részletekben is.


Ez az aprólékos dinamikus erő, amit az ábrázolás szépsége megtermékenyít - ez az, ami a szobraidba életet lehel?


Ezek az állatok megmozdulnak, és beszélnek hozzád. Érzelmeik vannak és vezetnek az utadon. Nem mindenkinek mozdulnak meg. Csak aki elég bátor alámerülni velük a mélybe.



Mit érzel, ha hatalmas testű állatok mellett állsz? Tudod, hogy az isteneket állatok tulajdonságaival ruházták fel? Mit gondolsz az óriásokról? Félsz, vagy bízol benne, hogy vigyáznak rád? A Virág Judit Galériában ez volt az első kiállításom címe. Óriások.

Balatonalmádi szoborpark


Pintér aukció decemberben / Pinter auction in December

Pintér aukció, Vaszari Villa Balatonfüred / Pinter auction at Balatonfüred Vaszari castle