Az „Earth of the eden” háttére: a paradicsom négy folyója az élet fájából fakad, az élet fájának gyökereiből egy forrás vagy kút fakad, amely a paradicsom négy folyójává duzzad. A paradicsom az ártatlanság, a tökéletesség, a kozmikus központ, az Isten, az ember és minden élőlény közötti tökéletes harmónia kifejezése. A mennyei Jeruzsálemben az élet vizének folyója Isten és a Bárány trónjából fakad (Jel 22:1). Ahogy személyesen sok dolgot megértettem, és világnézetem átalakult, megszabadítottam bizonyos elemektől és díszektől a szarvast, a régi énemtől, aki nem emlékezett arra, hogy mindannyian egyek vagyunk, ugyanahhoz a Szellemhez kapcsolódunk, és Isten egy-egy aspektusát hordozzuk. Szó szerint átalakítottam egy régi szarvas szobrot, és a természetes lelki megújulás folyamatában én is átalakultam.

Ez egy találkozás a Forrással, a belső édeni kerttel. A világ főbb vallásaiban, Spanyolországban, Marokkóban, Indiában, Iránban, stb. kis eltérésekkel ugyan, de minden kultúra a mennyei paradicsom kis földi kertjeit (a négy negyedben kereszt alakban elhelyezkedő folyókat: méz, tej, víz és bor) egy kör alakú szökőkút körül ábrázolja, ahol a négyzet a Földet, a kör pedig a Mennyet jelképezi. A marokkói „Chahar Bagh” kert az illatokra összpontosít; illatos virágzó fák és keserű narancsok, citrusfélék, gránátalma, datolya, olajbogyó, banán, mindegyik sokféleségükben Isten sokszínűségét képviselik. Az „Alhambra” titkos kertjében, a „Le Jardin Secret”-ben az illatok és az érzékek fontos szerepet játszanak. Az iszlám kert viszont geometrikusan szigorú, hagyományos és tiszta. Irán a paradicsomi kertek hazája.